bodypest

Ezúttal Juhász Kitti meséli el Neked, hogy miként sikerült egy év alatt 30 kilótól megszabadulnia. Félretett szenvedélyétől kezdve az iskolai megpróbáltatásokon át a változás pillanatáig.

Történetem egészen az általános iskoláig nyúlik vissza, amikor véget ért az úszó karrierem, és evésbe fojtottam a bánatom.

Amióta az eszemet tudom, mindig is szerettem a víz közelében lenni. Kisebb koromban asztmával küzdöttem, így a szüleim úszni vittek. Annyira megszerettem a sportot, hogy elkezdtem komolyabban érdeklődni iránta, és a szívem csücskévé vált, így amikor több mint 9 év után derékba törött a karrierem, nem tudtam magammal mit kezdeni.

Sajnos orvosi javaslatra kellett abbahagynom az úszást, mert állandó középfülgyulladással küzdöttem, többször volt a dobhártyám felszúrva, illetve kisebb- nagyobb beavatkozásoknak kitéve. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor leült velem szemben a Doktor Úr, és közölte, hogy akár a hallásomat is elveszíthetem, ha folytatom a sportot.

Ezek után kiestem a napi rutinomból, ha unatkoztam ettem, ha szomorú voltam ettem. Ez persze egyenes út volt az iskolában fellépő csúfoláshoz az alakom és a külsőm miatt. Mindig is én voltam a duci kislány, aki „ronda” és sose lesz vékony. Mindig azt mondták, hogy nem tudom megcsinálni, mert gyenge vagyok hozzá.

Egy idő után már nem érdekelt mások véleménye se, mert tudtam, hogy amikor hazaérek, lesz otthon egy kis édesség és meleg étel, ami segít leküzdeni a fájdalmat, és ami „nem bánt engem”.

Eljutottam arra a szintre, hogy már izületi fájdalmaim voltak, az elhízásom súlyossága miatt. A szüleim már azzal riogattak, hogy elvisznek orvoshoz, dietetikushoz, aki segít nekem, de ez sem érte el a kellő hatást. Ezen a téren nagyon önfejű vagyok, és az Ő véleményüket sem hallgattam meg.

A sorsfordító pont az életemben egy nyaralás volt. Elutaztunk a családommal, és láttam, hogy a strandon mindenki kétrészes fürdőruhában mutatkozik, és én is szerettem volna felvenni olyat, de apukám azt mondta nem vehetem fel, mert nem illik hozzám, nem az én alakomra van ez kitalálva. Miután visszaértünk a szállásra, bezárkóztam a fürdőszobába, ráálltam a mérlegre a tükör előtt, és elborzadva láttam, hogy 96 kg-ot mutatott. Nem is ez volt a legszörnyűbb, hanem maga a testem látványa. Elsírtam magam, undorítónak és visszataszítónak találtam a külsőmet. Ekkor „kattant be” valami a fejemben, és ez a kattanás a változás/változtatni akarás volt.

Hazaérve külföldről elkezdtem a neten kutakodni. Rengeteg diétát próbáltam ki, de pár hét után mindig elért a jojó effektus. Rendszeresen visszaszedtem a leadott kilókat, volt, hogy a kétszeresét is. Az elhatározásom miatt nem adtam fel, és mélyebbre ástam magam ebben a témakörben. Elkezdtem összeállítani a saját étrendemet, fokozatosan elhagyva az édességeket, cukros üdítőket, és a felesleges szénhidrátokat. Mézet használtam édesítőszerként, és gluténmentes termékeket készítettem, emellett saját edzéstervet is kidolgoztam. Tudtam, hogy mik a képességeim 1 év kihagyás után, így szép fokozatosan kezdtem mindent. Egy dolgot meg kellett értenem, ha fogyni szeretnék, nem lehet egyik napról a másikra, és nincsenek csodaszerek, amik elvégzik helyettem a feladatokat.

Első lépésként megszabadultam az összes édességtől, amit itthon találtam, mindent kidobtam a kukába, áttértem a vízre és csak kis mennyiségben volt jelen a tej illetve az ezzel járó kávé is az életemben. Elkezdem naplót írni a fogyási eredményeimről, arról hogyan éreztem magam az edzések közben, és arról, hogy mi a célom a jövőre nézve. Néha ez vitt előre, és motivált, ha visszaolvastam honnan indultam, és hova érkeztem.

Persze az ételek utáni sóvárgásom nem múlt el egyik pillanatról a másikra. Ez nem csak a fogyást nehezítette meg, de az egészséges táplálkozás iránti elhatározásomat is jelentősen befolyásolta. Rá kellett jönnöm, hogy az éhség és a sóvárgás két külön dolog. Előbbi általános tápanyaghiányra figyelmeztet, utóbbi pedig egy kényszerállapot, illetve hiányállapot. Ezért nem is voltam képes egyik napról a másikra letenni a csokoládét. Mindig is édesszájú voltam, így hát fokozatosan hagytam el az étlapomról, mire odáig jutottam pár hét alatt, hogy már egyáltalán nem volt rá szükségem, és úgy éreztem „teljesen kiürült a szervezetemből”.

Az edzéseimet is ésszerűen építettem fel. Eleinte csak sétálni tudtam a futógépen, igyekeztem mellette buszozás helyett a sétát választani, illetve saját testsúlyos edzéseket csinálni, de az elején képtelenség volt, hiszen nem bírtam még leguggolni sem, úgy fájtak a térdeim. Így maradtam a sétánál. Először csak 1- 2 km ment, majd egyre jobban bírtam, emeltem fokozatosan a megtett út mennyiségét, majd futni is képes voltam, mindezt pár hét múlva.

Később, mikor már belejöttem, és sikerült megszabadulnom pár felesleges kilótól, az étkezésre még nagyobb hangsúlyt fektettem. Figyeltem, hogy sok gyümölcsöt, zöldséget és húst fogyasszak, emellett pedig a napi 2- 2,5 liter folyadék mennyiséget sem mellőztem. Mivel a pékáruk, a búza alapú ételek, és a tejtermékek is háttérbe szorultak, ennek köszönhetően felgyorsult az anyagcserém.

Kis idő elteltével próbálkoztam a súlyzós edzésekkel is. Eljártam konditerembe, kértem segítséget, ha valamelyik gépet nem tudtam használni. Nagyon büszke voltam magamra, azonban néha mélypontra kerültem. Fel akartam adni, mert fájt mindenem, vagy mert éppen stagnált a mérleg által mutatott súlyom. Elgondolkodtam, hogy szükségem van nekem erre az egészre?! Megéri ezt csinálni?! Ezekben a nehezebb időszakokban Édesanyukám támogatására mindig számíthattam. Mellettem állt, segített és lelki támaszt nyújtott, ami ilyenkor nagyon fontos, főleg egy kezdő esetében. A legtöbben edzők segítségét kérik ilyenkor, de én látni szerettem volna, egyedül mit tudok véghezvinni. Anya mindig azt mondta, meg tudod csinálni, mert az én lányom vagy.

Így is lett. Megcsináltam! Egy év leforgása alatt leadtam több mint 30 kg-t úgy, hogy tudtam fokozatosan kell, hogy ne maradjon nyoma a bőrömön később, és hogy ne essek vissza a régi állapotomba. Eleinte volt pár alkalom, amikor sírva mentem edzeni, vagy éppen a fájdalomtól kínlódtam, de nem adtam fel. Tudtam mit akarok elérni, tudtam ki miatt csinálom ezt az egészet, Magam miatt. Én akartam változni, ezáltal megváltoztatni az életstílusomat, hogy egészségesebben éljem a mindennapjaimat, és másoknak is példát mutassak ezzel, akik hasonló gondokkal küzdenek.

Ma már nem tudnám elképzelni az életemet a mindennapos sport nélkül. Az úszáshoz nem térhetek vissza sajnos, de beleszerettem az edzőterembe, és a futásba. Tavaly részt vettem több futóversenyen is, és az egyik fogadalmam erre az évre az lett, hogy kihozzam magamból a maximumot, és még jobban megerősödjek, hiszen újabb célok mindig kellenek, ez visz minket előre, ez motivál.

Kitti