Mérd fel, és kezeld a stresszt!
A stresszről, kiváltó okairól, fajtáiról, következményeiről, és megoldási módszerekről. Kontha Rita szavait olvashatod, aki otthonosan mozog a témában, céges szintű stressz méréssel is foglalkozik. Mérd fel saját stressz szintedet, sajátítsd el az általa tanácsolt praktikákat, hogy csak az eustressz miatt kelljen „aggódnod”.
A stressz szó hallatán elsősorban az idegfeszültség jut az eszünkbe. A sok lótás-futás, idegeskedés, aggodalmaskodás, amit mindennapi életünk során az elvárások rónak ránk. Szeretnénk az életünk minden területén a legjobbat nyújtani, és ehhez a legtöbbet próbáljuk meg kihozni magunkból nap mint nap. Az élet viszont a folyamatos változásról szól, ami alkalmazkodást igényel tőlünk minden téren.
„A szervezet különböző ingerekre adott nem specifikus reakcióját, alkalmazkodását nevezzük stressznek.” - Selye János
A stressz pontos folyamata: ok-okozati.
Először vannak az ingerek, amelyek a szervezetet érik, ezt nevezzük stresszornak (stressz hatást kiváltó tényező). Az ingerek-stresszorok, amelyek alkalmazkodást váltanak ki, lehetnek külső, vagy belső tényezők.
Nézzük, mik tartozhatnak ide:
- Külső ingerek-stresszorok: zaj, hőmérséklet, stb.
- Fizikai ingerek-stresszorok: táplálkozás, kevés vízfogyasztás, helytelen légzés, mozgáshiány
- Pszichés ingerek: aggódás, szorongás, motiváció hiánya
Az hogy a szervezet hogyan alkalmazkodik az őt ért ingerekre, függ az egyéni adottságoktól.
Egy példával élve: a munkahelyen, van, akit motiválnak és kreatívvá tesznek a rövid határidők, van, aki számára viszont olyan nyomást okoz, hogy leblokkol, és elveszíti motivációját.
A stressznek két fajtáját különböztetjük meg. A jó stressz azaz eustressz, ami azt jelenti, hogy egy felmerülő stresszes helyzet hatására jelentkező testi tünetek, és érzések nem gátolnak bennünket, hanem segítenek abban, hogy hatékonyabban alkalmazzuk erőforrásainkat, képességeinket, ezáltal pozitív élményként is éljük meg.
A rossz stressz azaz distressz, viszont akadályoz abban, hogy képességeinket latba vessük, mert olyan erős számunkra az a stresszes helyzet. A hosszan tartó distressz fennállása nemcsak a teljesítményünkre gyakorol negatív hatást, hanem a szervezetünkre is.
A stresssz mindkét fajtája ugyanazt a biokémiai folyamatokat indítja el a szervezetben. Ezt nevezzük stresszválasznak.
Szapora lesz a légzés, és a szívverés, a vérnyomás emelkedik, hogy fokozódjon az izmok vérellátása. A test ezáltal készíti fel magát a „küzdj vagy menekülj” reakcióra, azaz egy rövid távú idegi válasszal, és egy hosszabb hatású hormonális reakcióval.
Ezek a biokémiai folyamatok egy felfokozott állapotba hozzák a testet, tehát energiatöbblet alakul ki. Ám ha ez az energiatöbblet nem kerül felhasználásra, akkor a fel nem használt hormonok megterhelik a szervezet működését. Ebben a fázisba azt érzékelhetjük, hogy nagyon gyorsan kimerülünk fizikailag, és a koncentrációnk csökken.
Ha a stresszes helyzetek egymást követik, akkor az idegrendszer nem tud feltöltődni megfelelően, így az immunrendszer hatékonysága is csökkeni fog. A folyamatos alkalmazkodás kimerüléshez vezet minden szinten. Ekkor a szorongás tartóssá válik, amely mindenkiből más és más érzelmet válthat ki. A túlzott félelem, döntésképtelenség, aggodalom, kontrollálatlan düh, amelyek lelkileg kimerítőek, és kiégést (burn out) okozhatnak.
Ahhoz hogy kézben tartsuk az irányítást, nagyon fontos ismerni saját stressztűrő képességünket, ennek fejlesztéséhez, érdemes számba venni, azaz leltározni a minket ért ingereket-stresszorokat.
Vizsgáljuk meg egy átlagos napunkat, egészen a felébredéstől a lefekvésig. Kezdjük el csoportosítani a jó-eustressz, és a rossz-distressz szerint azt, mikor milyennek érezzük az energiaszintünket. Egy példával élve: Ha reggel alig birok felébredni, és fáradtnak érzem magam, akkor az „ébredésem” a distressz csoportba fog kerülni. Ha reggel magamtól ébredek kipihenve, jókedvűen, akkor az „ébredésem” az eustressz csoportba kerül. Ezáltal képet kapunk arról, hogy a minket ért hatások összessége az eustressz felé, vagy a distressz felé billen.
Amint látjuk, melyek azok a hatások, amik energiaszintünket gyengítik, konkréttá teszik azt is, hogy milyen változtatást igényel ez tőlünk.
Amennyiben szeretnénk tartósan támogatni magunkat, hogy az életünkben az eustressz felé billenjen a mérleg nyelve, érdemes stresszkezelő technikákat tanulni.
Szerencsére nagyon széles az a paletta, amelyből választhatunk, így érdemes több félét is kipróbálni. A leghatékonyabb gyakorlatok azok, amelyek közvetlenül hatást gyakorolnak az idegrendszer paraszimpatikus ágára.
Néhány igazán hatékony módszer a sok közül: légzőgyakorlatok, progresszív relaxáció, autogén tréning, jóga, pilates, séta, nordic walking, masszázs, stb.
Természetesen a legnagyobb erőt az jelenti, ha elhatározzuk, hogy tenni szeretnénk azért, hogy az életünket harmonikusabban, kiegyensúlyozottabban éljük.
Ennek érdekében át kell gondolnunk a nézőpontjainkat, meggyőződéseinket, és céljainkat, ami valljuk be, nem mindig könnyű. Egy jó szakember nagy segítségünkre lehet ebben, mert a jó kérdések kizökkentik az embert a megszokott gondolati-viselkedési mintákból. Ehhez Rita a life coaching, és az NLP (neuro lingvisztikus programozás) módszereit kiválónak tartja.
„A stressz az élet sava-borsa.”
Olvass hozzá: Te life coachingoltál már?
